B.U.É.K.

Boldog Új Évet!

Hihetetlen de már szilveszter és az is eléggé, hogy ez az első poszt decemberben.......

Igen a félelmem beigazolódott és ezután magyarországi címzéssel írom a posztokat, mert megírom az élményeimet, ha másért nem egy kis nosztalgiázásból és emlékmentés céljából.

A végére kívánok mindenkinek egy olyan évet amiben felhőtlenül tudtok örülni a boldog pillanatoknak és könnyen átlépni a nehézségeken.

B.U.É.K. Mindenkinek!

Csak gyorsan!

Igen itt vagyunk még a Baltikum gyönyörű vidékén. Sajnálom, de már egy hónapja nem jött új poszt és jó volt hallani innen-onnan, hogy valaki hiányolja is ezt, de hát a napok csak röpülnek.

Sajnos most sem lesz hosszú és eget rengetően izgalmas ez a poszt, DE előbb vagy utóbb jönnek majd olyanok is. Jönnek biztosan, mert nagyon sok téma gyűlt már össze az egyébként mindennel telelévő, és mostanában elég kis kapacitású eszemben.

Most kellene jönnie egy ajánlónak hangzatosabbnál hangzatosabb címekkel és rózsás ígéretekkel,  de sajnos a fesztiválprogramom elég fullos január közepéig :) így üres ígéreteket nem akarok tenni és persze a fejemben lévő történeteket sem akarom előre lelőni .  Nah jó, azért azt mondhatom, hogy lesz road story nem is egy, buliemlékeztető (csak addig össze kellene szednem az emlékeket a bulikról valahonnan), és persze gasztronómia is.

Remélem a tervezett írások nagy részét meg tudom csinálni még itt, mert magyarországi aláírással nem lesz ugyan az.

Csak hogy irigyek legyetek: itt már megint van hó. Lehet, hogy ezt nem tudjátok olyan nagy lelkesedéssel átélni mint mi, de itt mindenki várta már a fehér hótakarót, ami talán megtöri egy kicsit a szürkeséget, ami persze csak az időjárásban van jelen. (Hogy a másik oldal is szerepeljen a hétre már a -25 fokot is rebesgetik.)

Mielőtt el nem felejtem! Minden felsőoktatásban tengődő blogolvasónak kitartást a következő időszakra, a többieknek meg stresszmentes és örömteli decembert kívánok!

Itt vagyunk még :)

Igen egy kicsit lelassult a blogolásunk, de jönnek majd ám jó hosszú bejegyzések, csak győzzétek kivárni.

Azért egy gyors helyzetjelentés: Ma reggel már szállingózott egy kis hó :)
Igen mindenki örömére, mert az esőt már mindenki felváltaná a hóval, én is, főleg mióta megláttam egy képet a havas óvárosról. Délután volt egy kis napsütésünk, nah nehogy arra gondoljatok, hogy verőfényes napsütés volt, csak annyi, hogy a felhőréteg most nem 1 km volt hanem csak fél, és láttunk egy kis napsütésre hajazó dolgot. Gyorsan meg is jegyeztem a többieknek, hogy milyen szép az idő. :)

Egyenlőre ennyit az időjárásról, de azért kaptok két képet a mostani és a közeljövő időjárásáról.

Tallinn Októberben a szobám ablakából

Vanalinn karácsonykor

Update!

Igen tegnap örvendeztem egy kicsit annak a pár szem hónak, nah de ma reggel! :)

Tegnap este a Nemzetközi vacsorára (erről később) menet meg is jegyeztem magamnak, milyen furcsa a Hold, mert a felhők mögül csak egy tejfehér folt jelezte hűséges kísérőnk ottlétét. Visszafele jövet pedig mosolyogtam egy spanyol srácon, aki megpróbált csúszkálni a deres aszfalton. Meg is jegyeztem magamban, hogy ez egy-két múlva jobban fog menni neki. Mindez hajnali 2-kor. Utána még tanultam is egy kicsit (bár nem sok sikerrel), és ezért 11 kor keltem. Rögtön meg is jegyeztem, milyen jó mert süt a nap és a leengedett függönynél is derítően világos volt, főleg az itteni viszonyokhoz képest. Erre amikor vissza jöttem a fürdőből, a szobatársam teli szájú vigyorral húzta föl a sötétítőt, de még nem tudtam miért volt olyan vicces kedvében, csak akkor vettem észre, mikor közelebb értem az ablakhoz, hogy a zöldet felváltotta a fehér. Tehát a "reggelem" napos és havas volt, ezért jókedvűen csúszkáltam be a suliba, még aznap, em pedig egy-két hét múlva.

Délután megint beborult de ezt nem bántam, mert megint nagy pelyhekben esett a hó, kitartóan. Ahogy nézem minimum 5 centi van és nemrég újrakezdte a szállingózást.

Ez a hirtelen "jó idő" a tallinniakat is meglepte, mert a tömegközlekedés nem volt a magaslatán a délután. Lám-lám itt is meg tudja lepni egy kicsit az embereket  az egyik óráról a másikra érkező, októberi 5-10 centi hó. A srácok a szintem kivétel nélkül mosolyogva fogadták a mindennapos esőt felváló havazást, és A közösségi oldalon is jó sokat kellett görgetnem, mire eltűntek a havas képek smájlis kommentekkel.

A szokás kedvéért egy-két kép:

Délelőtti napsütés, hóval

A délutáni erős havazás

Igen és persze, most már sötét van, de az eddig is jól mutató sárga utcai lámpák, most a hóról visszaverődnek és még jobb kilátást nyújtanak. Majd erről is jön kép a közeljövőben. Addig is készüljetek otthon is mert neketek tényleg kell várni pár hetet az ilyen időjárásig, de már nincs messze :D

Ria, Ria Hungária!!

Nem, nem a magyar foci válogatott hihetetlen teljesítménye ihlette ezt a bejegyzést. Dávid barátomat kísértem el balti túrájának egyik csúcspontjára, a Tallinnban játszott észt-magyar világbajnoki selejtezőre.

Mondhatnám azt is hogy megtört a jég, de az elég elcsépelt már ebben a blogban, ezért inkább azt mondom, hogy 1500 km-t utaztam az első válogatott meccsemre :) Ha a statisztikámat nézzük, akkor én úgy vagyok vele, hogy csak nehezen veszem rá magam arra, hogy elrontsam a 100%-ot.

Dávid  törzsszurkolóhoz méltóan már egész nap a magyar mezében és sáljával a nyakában járta a várost. Találkoztunk is egy-két vendég szurkolóval az óvárosban. A kis csapatunk kiegészült még Dávid barátjával a meccset Tallinni városnézéssel összekötő Katával, hozzánk jött még Ági és Ervinn a két magyar erasmusossal a szintünkről. Így szurkoltuk végig az első sorból a meccset, mint utólag kiderült nem hiába.

A meccs előtt azért bemelegítettünk egy kis helyi speciális, mellesleg nagyon finom, ciderrel és pár sörrel. Az indulás előtt minden arcra került egy szép kis magyar zászló és két igazi trikolór is előkerült. A jó hangulatunkat csak az árnyékolta be pár pillanatra, hogy Tallinn nem hazudtolta meg magát és kitartóan esett.

Az A Le Coq Arénát elég könnyen megtaláltuk, csak szokás szerinte kicsit késve indultunk, de éppen odaértünk időben, csak a beléptetés volt nagyon lassú, de hát ki bosszankodik már ezen, főleg annak tudatában, hogy a második félidő hozta az igazi izgalmakat.

A stadionba lépve szép látvány fogadott. Egy modernebb kis stadionban rendezték a meccset. Az A Le Coq Aréna közel 9700 ülőhelyjel várja a szurkolókat. Igazi kis fricska, hogy a vendég szektor fölött nincs tető, de szerencsére az eső megkegyelmezett és csak szórványosan szemerkélt. A hangulat "adta" a jó erős félház és persze a meglepően sok, kb.  200 magyar szurkolónak köszönhetően, akik kitettek magukért és néha felvették a verseny a szemben lévő hazai ultrákkal, az egri túlerő ellenére is.


A játékról csak annyit, amit sokszor hallottunk a gimis kézi meccseink után: "Az eredményhez gratulálok a játék szar volt."
Hát igen, nem az én tisztem elemezni a játékot, főleg úgy, hogy nem is értek hozzá, de azért csak ide írok egy két laikus megjegyzést. Mondjuk akin a címeres mez van, az ne hisztizzen, meg ne üljön kétszer két percet a füvön egy elesése után, amikor kap két olyan passzot, amit ha a Fehértó csatára a megye 2-ben kihagy, akkor aznap este nem kapja meg a kisfröccsét a kocsmában. Jó persze ez egy gyenge meccs volt, de ha egy kicsivel több akarat és szenvedély lenne a csapatban, akkor nagyon szerethető lenne, a kis eredmények mellett is, és ezt kívánom a focidrukkereknek, és azt, hogy kezeljék helyén a csapatot. Nah ennyit az okoskodásból.

Az este azért elmentünk megünnepelni a győzelmet. Az arcunkon persze ott volt még a magyar zászló, de inkább viccesen fogadták, mint sem ellenszenvesen, ez a mentalitás, jah igen ehhez az is hozzájön még, hogy a meccs után egyszerre engedtek ki minket a stadionból és a jó hangulatú magyarok és a kicsit szomorúbb észtek között egy hangos szóváltás sem volt. De most vissza az esti bártúrára. A magyar zászló azért sokakat megindított egy kis beszélgetésre. Az egyik helyen ki is szúrtam egy üveg Unicumot, ez eléggé meglepett, mert ahogy már írtam, nem kevés időt töltöttem Unicum lelőhely után kutatva. Tehát koccintottunk egyet egy helyi szurkolóval, persze mi a helyi specialitást, a Vana Tallinnt élveztük míg az észtek Unicumot ittak, csakis a fair play jegyében.

Hát ennyit az első profi magyar focimeccsemről. (Mert még NB1 meccsen sem voltam....)


A meccs mellékszála, hogy az említett csodálatos öngólom után a portugál srác vagy két hétig cikizett, ezek után a kedvenc csapata a Sporting kikapott a Videotontól, a portugál válogatott szintén kikapott az oroszoktól és az északírekkel is csak döntetlent játszottak, míg a magyarok 6 pontot gyűjtöttek az elmúlt két meccs alatt. Most már mosolyogva fogadott, hogy nyertek a magyarok.

Kis csapatunk magyar szinekben

A kilátás

A magyar szurkolótábor Tallinnban

Mindenféle

Úgy döntöttem ezúttal nem összefüggő írást adok a köz javára, hanem apró kis jeleneteket örökítek meg.

Még valamikor szeptember elején esett meg a következő beszélgetés, a koli földszintjén lévő kis pékségben. Amikor kértem a szokásos nutellás péksütimet, a kiszolgáló csaj megkérdezte, hogy voltam e a Salento-ban (a bulihely ahol keddenként Erasmusos buli van). Azt mondtam neki, hogy voltam, de miért. Azért mert "ahhoz képest jól nézel ki", hogy klasszikust idézzek.

A következő beszélgetés akkor esett amikor a spanyol haverokkal jöttem haza.
          "This country one of the flattest in Europe, and we living in a F..cking montain!
Ez a mondat nagyon mély hatást tett bennem, főleg mivel én alföldi gyerekként nem vagyok nagy barátja az emelkedőknek. Amúgy az is érdekes, hogy a Vilniusi Tv Torony nagyobb (326.5 méter) mint Litvánia legmagasabb dombja, nehogy megsértődjenek akik hegyen laknak, az Aukštojas Hill a maga 294 méterével.  Ennek ellenére ha a buszmegálló melletti boltból jövök a koliba 110 lépcső és a közte lévő emelkedők állnak előttem, ráadásul még fel kell másznom a negyedikre.

 Végül el kell, hogy mondjam azért a jóféle Vadkerti Rettenetes Házi Pálinka itt (sem) aratott osztatlan sikert. Még az első héten átvittem a spanyol barátaim szobájába, hogy próbálják ki. Azóta is ott van a hűtőjükben az a kicsi ami maradt. Onnantól kezdve aki az ő szobájukban akar bulizni, meg kell innia egy feles. Tehát már itt is értelmezve van a beugró pálesz.

A világot jelentő deszkák

Akinek van aláírása tőlem az ezután őrizze meg!

Hát igen, elindult a karrierem. Ma volt annak a filmnek a forgatása amire jelentkeztem szereplőnek. Elég kalandos volt mire megkaptam a szerepet. Még valamikor szeptember közepén jelentkeztem és el is hívtak, hogy csináljanak rólam képeket. Azzal küldtek haza, hogy majd megkeresnek, ha kiválasztásra kerültem. Ennyi volt a történet egészen tegnapig.

Tegnap arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, és azt mondták, hogy holnap mehetek forgatásra ha ráérek. Innen kezdődött a kaland. Elvileg tegnap kellett volna mennem ruhapróbára is, de azt  elhalasztották mára. Kicsit kuszának tűnt a szervezés, de a munka során ez nem érződött.

Ugye ilyenkor az ember elkezdi járatni az agyát. Én odáig jutottam, mint általában, hogy épp csillagot kapok Hollywood-ban. De hát a valóság nem teljesen ezt mutatta. Reggel mire odaértem megkaptam a ruhámat, nagyjából kirajzolódott előttem, hogy lehet mégse lesz meg az a csillag belátható időn belül. Ahogy szokott lenni itt is nagyon lassan őröltek a fogaskerekek. De hát nem siettem sehova.

Na és a forgatás! Ahogy azt várni lehetett (nem a csillagos verzióra gondolok), a háttérben kellet lenni, és gyakorlatilag ennyi volt a feladat. Az idő legnagyobb részében hitelesen kellett ülni egy lelátón (szerintem én voltam az egyik leghitelesebb). Aztán a forgatás végén az egész stáb csak a statisztákra koncentrált, mivel akkor vettük fel a tömegjeleneteket. Egy kis elégtétel, hogy két snittben is premier plánban voltam, szerintem.

Emellett megérte ott lenni majdnem egy napot, mivel igen jó reggelit és ebédet is kaptunk, és lehetőségem volt egy kicsit beszélgetni a litván kollégákkal is.

 Így esett, hogy egy gépezet szerves része voltam. Tudom ajánlani mindenkinek akinek van egy szabad napja, hogy egyszer próbálja ki. (És nem csak a csillagért)

A kemény munka

Születésnap Unikummal

Tegnap este már másodszorra születésnapot ünnepeltünk.a szinten Ezúttal számomra is különleges volt, mert a magyar lánynak volt szülinapja.

A megfelelő ajándékon elég sokat törtem a fejem, de sajnos nem nagyon jutott eszembe semmi különleges. Végül eszembe jutott, hogy egyszer Ági említette nekem, hogy szereti a szilvás Unikumot. Challenge accepted :) gondoltam. Hát igen csak nem olyan egyszerű történet szilvás Unikumot vadászni 1600 km-re szeretett kis hazánktól. Kis kutatómunka után találtam egy-két helyet, ahol lehet kapni Unikumot Tallinnban, de szilvásról még a speckós szeszboltban is azt mondta az eladó, hogy márpedig olyan nem létezik, aztán felvilágosítottam :) Mivel szilvás nem volt, gondoltam veszek mellé pár szem szilvát. Nah ez sem volt egyszerű, mert amíg szeptemberben mindenhol lehetett találni egy kis magyar szilvát, addig tegnap nem tudtam elővarázsolni egyet sem.... De el kell mondanom, hogy Ági így is nagyon örült a meglepiének.

Maga az ünneplés nagyon jól sikerült. Meglepetésbulival készültek Ági lakótársai, még plafonon lógó lufik is voltak (tök jó, és én eddig nem is tudtam, ha a hajaddal feltöltöd a lufit, mármint elektrosztatikusan, odatapadnak a plafonra :) Egy tálca muffin mellet, egy rakat sós csipsz gondoskodott harapnivalóról a jó kis Törley mellé. Miután Ági megkapta az ajándékát, mindenkinek meg is kellett kóstolnia a "magyar Jägermaistert". Hát nem aratott osztatlan sikert sőt, hogy őszinte legyek egy két kivétellel mindenki ki volt akadva a gömbszörptől. De az Unikumozás megadta az alaphangulatot az ünnepléshez.

A buli vége felé megint csak előkerültek a gitárok, és a srácok olyan tábortűzhangulatot varázsoltak ami mindenkit magával ragadt. Mindenki rész vett valahogy a zenében, széken dobolással, kólás doboz plusz rizs párosításából született csörgővel, vagy egyszerű éneklessel. Az én muzikalitásom annyiban nyilvánult meg, hogy helyt tudtam állni kottatartóként, ami tőlem igen nagy teljesítmény :) Az egész hangulathoz hozzájött még az is, hogy a földön ülve élveztük az együtt zenélést.

Az első szülinap is hasonlóan jó hangulatban telt, és lesz még egy jó pár a félév folyamán, úgyhogy lesz alkalmunk ünnepelni.

Ezúton szeretnék Áginak még egyszer Boldog Születésnapot kívánni és Ervinnek is előre minden jót!

A Bundás Kenyér

Az Erasmus félév alatt, csodák csodájára azért nem minden nap van a legnagyobb pörgés. Ilyen napokon ráérek tanulni is kicsit. Na de a nagy tanulás közepette, az agy elégeti a felhalmozott tartalékokat, és éhes lesz az ember.

Mit talál ki ilyenkor a leleményes kezdő magyar szakács, ha csak kenyér és tojás van otthon? Hát persze, hogy bundás kenyeret! Így történt, hogy rávettem magam életem első bundás kenyerére. Azért nem a világ legördöngösebb dolga produkálni egy bundás kenyeret, de hát az ismeretlen ugye mindig felizgatja az embert. Az elején ahogy elkezdtem, egy kicsit nehezen indult be, mert nem határoztam meg az olaj hőmérsékletét kellő mérnöki pontossággal. De amint kész lett az első, azért lecsíptem egy darabot belőle és megkóstoltam...

És belém csapott az isteni szikra! Ez jó, és én csináltam! Rögtön arra gondoltam kiskoromban milyen csodálatraméltó volt ha készítettek nekem egy bundás kenyeret. Mekkora teljesítmény volt a szememben és milyen jó érzés volt, hogy ezt mind megcsinálják nekem, és természetesen a tesóimnak.

Ekkor jöttem rá, hogy mennyire szeretném, ha egyszer engem is úgy csodálna valaki, mint ahogy én csodálom a szüleimet!

Hát így esett a bundás kenyér története. A következőekben ígérem a pörgős részekről is beszámolok.

A mesteri Bundás Kenyér

Éjszaka a börtönben

Nem, nem vittek be a rendőrök, magamtól mentem :)

A srácok a folyosón és úgy általában elég sokan beszéltek már a híres csütörtöki börtön partiról. Szerencsére aznap délelőtt még tudtunk venni kedvezményes jegyeket, így már felkészülve indultunk, vagyis... Aznap este még meg kellett írnom valamit, így csak elég későn kezdtem el készülődni, ezért le is maradtam a társaságtól, de szerencsére a szembe lakó olasz srácokkal csapódtam a másik szintről induló bandához. A tömegre hagyatkoztam, már megint, és megint csak nem kellett volna...   Nem az első eset, de nem is az utolsó, hogy a trolivégállomáson derül ki, hogy senki nem tudja merre kellene menni, de nem is baj, mert addig is van alkalom dumálni a többiekkel, új arcokat megismerni, mert új arcok mindig vannak.

A hely egy volt szovijet börtön, ami úgy is néz ki mint egy volt szovijet börtön :) Sajnos jobban nem tudom leírni, de az elmaradhatatlan grafittikkel teli falak, a szögesdrótok, a nagy udvar mind megvolt. Az egyik vége a tenger volt, egy ki homokos parttal. Az udvaron voltak a kajás és piás bódék, amik nem is voltak annyira drágák és tengerpart mellett volt egy bár. A buli egy nagyobb teremben volt. A hangosítás minősége is a szovijet időket idézte, a zene meg hát hagyott némi kivánnivalót maga után. Ezek még talán elmentek volna, de amikor kezdődött volna belelendülni a társaság, arra lettünk figyelmesek, hogy nem tudunk visszamenni a buliterembe. Nemsokkal később az egész helyt bezárták, mindez fél 2 kor történt ami mindenkit sokkolt.

 A bátrabbakkal a folyamatosan szemerkélő esőben besétáltunk az óvárosba. Hát ott sem alakult jobban a buli, mivel a társaság egy része nem akart bemenni az itt jól ismert emberekkel teli bárba, így jött a tuti tipp. Hát a tuti tipp hely annyira volt tuti, hogy kikértük a sörünket, leültünk és 2 perc múlva jött a pincér srác hogy zár....

Ezután még egy vicces taxiutunk volt haza, és itthon beszélgettünk egy jót reggel hatig. Hát igen ez egy lebilincselő élmény volt.

Hangulatkép, nagy udvar graffitis fallal és szögesdróttal :)

Egy hétvége

Nem a legutóbbi hétvégéről fogok most írni egy kicsit, mert azt offolta a pénteki buli és az amit ott a gazdatestem csinált :)

Tehát az előző hétvége. Péntek este kimaradtam a buliból, de így is elég rendesen elfogyott az energiám vasárnap estére...
A hétvége szombaton egy paintball-lal kezdődött. Életemben először játszottam katonásdit, de nem volt rossz. Igaz hogy CS-sen mondva minuszos voltam, de a két headsut kárpótolt :) Azért 3-4 találat nyoma meglátszódott másnap, sőt egy a combomon még most is látszódik,de örülök, hogy nem pár centivel feljebb talált.

Ezután szombat este azzal a tudattal kezdtem a szokásos Apero-t (francia szó az ivászat idejére), hogy valamikor délután kezdődik a másnapi program, és így eléggé elhúzódott az este, mert szokásosan jó hangulat volt.

Vasárnap reggel az egyik német srác rémülten viharzott be a szobámba 11 kor, hogy most, de azonnal induljunk. Mint kiderült fél 1 kor kezdődött a program a város másik szélén. De milyen program? Hát a szokásos félévi nemzetközi focibajnokság. A csapatunk magját négy lengyel lány, egy német srác és én adtuk, mivel mi előtte is elmentünk párszor rugdosni közösen, ami elég jó volt. Hozzánk jött még két francia meg egy olasz srác. A hangulat nagyon jó volt és mint minden oktatási intézmény ez a suli (azt hiszem  gimi) is elég új volt és jól felszerelt, műfüves focipálya, úszómedence az alagsorban :) A csapatunk inkább a vidám oldaláról fogta meg a tornát, mert az egyébként nedves időjárás miatt szinte korcsolyáztunk a pályán, és a négyből két lány is csak a szurkolásból vette ki a részét. Azt a szabályt kihasználva, hogy a lány találat kettőt ér, két gólt szereztünk az egyik lengyel lány bombájával. Pontosabban szereztünk még egy gól, ráadásul én lőttem, csak az a baj hogy a rossz kapuba. A portugál srác azóta is röhög rajtam :) Ráadásul mivel nem melegítettem be rendesen jól meg is húztam a combomat az első meccsen, aztán meg csak sántikáltam. Tehát itt a blog első tanulsága: MINDIG, minden körülmény esetén melegítsetek be rendesen!

És még nincs is vége a sztorinak, mert hazafelé egy társasághoz csapódva egy bajor étteremben vacsoráztunk. A hely nagyon jó volt, egy alagsor, aminek a boltívei vakolatlanok voltak, ami megadta az alaphangulatot. Ezek mellé nagyon el volt találva a hangulat. A käsesnitzer amit ettem eléggé ott volt a szeren.  Nagy sikert aratott, hogy ki tudtam mondani németül, hát igen ez az eredménye annak a híres német csoportnak...

Tovább is van mondjam még??
Hazaérve pedig beestem a "magyar vacsira". Ott a Tallinnban tanuló magyarok nagy része ott volt, legalábbis szerintem, mellesleg feltűnően sokan. Az egyik lánynak észt vőlegénye van, így ő egy kicsit hosszabb távra tervezi az itt létet. A vendéglátó srácok finomat főztek és a lányok sütijei sem vallottak kudarcot.Sőt még igazi otthon sütött fehér kenyerünk is volt, ami a toastkenyerek után igazi felüdülés volt. A vacsora után egy-két pohár Törley (mert itt is lehet kapni) mellett beszélgettünk egy jót.

Hát ez a rövid történetem szeptember harmadik hétvégéjéről.

A jégtörő útjára indul

Hát a jég megtört. De azért nem egy atommeghajtású jégtörő hajó tempójában, inkább csak úgy megrepedezett, de ezen szeretnék most segíteni.

A múlt héten szemtanúja voltam annak a jelenségnek amit tavaszi-öszi félévkezdő jó időnek nevezhetünk. Ezt szerintem mindenki ismeri. Amikor a félév elején szép idő van és a diákok valami megmagyarázhatatlan ok miatt nagyon nagy létszámban figyelhetőek meg az egyetemen, de főleg az egyetem udvarán. Konstatáltam, hogy ez a jelenség itt Vilniusban is megfigyelhető, sőt szerves részese is voltam. Ezalatt ismerősökkel is összefutottam az egyetemen aminek azért egy ilyen méretű iskolánál egész kicsi az esélye.

Láttam a Litván Bon Jovi-t! Az egyik este monda a szobatársam, hogy bemegy a városba akarok e menni. Meglepően rövid hezitálást követően azt mondtam,hogy elkísérem. Mutatott egy Alus Nemai nevű helyet. A neve azt jelenti, hogy Sörház. Rögtön a Pécsi sörház jutott eszembe :). Éppen viharzunk be a helyre amikor megállítanak az ajtónál, hogy 5 litas a beugró mert Koncert van. Itt is rövid időt vett igénybe a döntés. A hely egy igazi sörház volt. Sokféle sör a kínálatban, hozzá sokféle sörkorcsolya a helyi speckós pirítóstól a csirkecombokig. Meg is kóstoltuk a helyi sört. Amúgy általánosan elmondhatom, hogy a litván sör (mivel itt csak ilyet iszok) nagyon jó minőségű, csak egy kicsit erősebb mint otthon, ilyen 6% körüliek. Szóval ittuk a sörünket, ettük a csirkecombot és beszélgettünk. Felmerült, hogy mi van ha egy litván harmadosztályú banda fogja nyomni itt a muzsikát de hát reménykedtünk. Nem volt hiábavaló a reményünk mivel amint említettem az elején maga a litván Bon Jovi adott koncertet. A zene minőségi volt így teljesen megérte a megelőlegezett bizalom.

Ez az eset is bebizonyította, hogy a nem tervezett dolgok általában felülmúlják az elvárásainkat.

Apa kezdődik :)

És megtört a jég. Vagy azt is mondhatnám, hogy Apaaaa kezdőőőődik! :)

Egy kis emlék-gyűjteményt szeretnénk írni erről a félévről, hogy ha véletlen az alkohol szelektálna a neuronok közül, akkor is legyen valami ami egy kicsit részletesebben "tudja" a történteket. Személy szerint nem csak a száraz tényeket, hanem az érzéseket, várakozásokat, csalódásokat, vicces eseteket is szeretném leírni, és ha eközben ezeket szívesen olvasod, annak csak örülünk.

A történet két szálon fut majd, csak azért, hogy mindenki eléggé össze legyen keveredve :) Hogy miért lesz két szála ennek a blognak? Ez egyszerű, minden jó regényben több történet fut egymás mellett és talán néha találkoznak is egy kicsit.. A másik, egyébként prózaibb oka a dolognak, hogy a két blogger két külön városban tölti a következő szemesztert. Igen, itt igazából ki is derül miről is van szó. Az ERASMUS félévünket szeretnénk dokumentálni.

Egy-két részlet a történetről. Mint minden egyetemistában manapság, bennünk is felvetődött a külföldi tanulás gondolata, és úgy alakultak a dolgok, hogy rá tudtunk szánni egy félévet a világlátásra. A következő lépés az uticél kiválasztása volt, egy kis kerülővel, de viszonylag gyorsan eljutottunk a Balti-országokhoz.  Az eredeti terv szerint egy országba, de külön városba akartunk menni. Ez nem jött össze, annyira nem, hogy 600 km van a két város között. Viszont minden jel azt mutatja, hogy a választásunk jónak bizonyult. Így én (Peti) Tallinnban, míg tesóm (Marci) Vilniusban tölt egy félévet.


Sajnos az elején biztos lesz egy kis kavarodás, mert az eddig történteket (kb. 3 hete vagyunk kint) is szeretnénk leírni, de természetesen a friss élmények mindig élesebbek és érdekesebbek, de igyekszünk ezt valahogy megoldani...

Itt felhívjuk kedves olvasóin figyelmét, hogy a történetekben fellelt bármilyen egyezés a valósággal csakis a véletlen műve lehet.