Party time

Party time


Ezennel szeretném megosztani az "értékes" tapasztalatot amit nemzetközi környezetben a bulikról szereztem. Előre le kell szögeznem, hogy a legtöbbet egy számomra nagyon kedves spanyol csapattal töltöttem, tehát róluk van a legtöbb tapasztalatom.
Elsőként a Vilniusi lehetőségekről tartok beszámolót. Tapasztalatom szerint a balti fővárosok közül Vilniusban van a legnagyobb éjszakai élet. Ez nagyon szembe ötlő főleg péntek éjszaka, a szombaton is elég nagy nyüzsgés van, de a pénteki napon van a legnagyobb.
 A legfontosabb egy Erasmusos számára Vilniusban a Silento nevű helyen tartott Eraxmuss partik, ami minden héten kedden van. Itt már a félév vége felé az arcok nagy részét ismerte az ember. Itt történt meg az a vicces eset még a félév elején, hogy valaki nagy büszkén egy piros-fehér-zöld, zászlót hozott a buliba és azzal a hátán bulizott. Már messziről gyanús volt, mert a srác aki tartotta elég egzotikusnak nézett ki. Oda is mentem hozzá és megnéztem a hátulját. Hát igen, rajta volt a tádzsik címer. Nagyon érdekes volt, mert tudtam róla, hogy hasonló a zászlónk már régebbről, de sose hittem volna, hogy találkozok egyszer abból az országból valakivel. Kellemes meglepetés volt, és utána beszélgettünk is egy kicsit.
A másik jó lehetőség természetesen az ESN által szervezett programok, amik nem csak bulik voltak, hanem például nemzeti estek ahol minden nemzet bemutatta a tipikus ételeit, italait zenéit. Amikre eljutottam azok közül a török est volt a legjobb. Előnyös helyzetben voltak, mert elég nagy a létszámuk, és a zenéjükre is jót lehet táncolni. Nagy bulit csaptak a végére, amit mindenki élvezett.
Ezeken kívül számos lehetőség van az éjszaka eltöltésére. Egy valami azonban szöget ütött a fejemben. Itt a biztonsági őrök nem nagyon szeretik a külföldieket. Többször előfordult, hogy nem engedtek be a helyre csak azért mert külföldiek voltunk. volt olyan eset, hogy a spanyol lányt nem engedték csak be, amit meg végképp nem értett senki.

Mellékesen megjegyezném, hogy a bulik során egy valamit nem értek, ami szerintem nem csak litván szokás, de itt fokozottabban felfigyeltem rá. Amit nem értek az az, hogy a lányok miért járnak szakszóval lopózsákkal bulizni. A táska mérete akkora, hogy akár egy másik partizó lány is elférhetne benne kisebb túlzással. Persze, hogy ezeket nem akarják tánc közben maguknál szorongatni, ezért leteszik a földre, és a táskákból álló kupacot, mint valami áldozati helyet körbetáncolják.

A spanyolokkal eltöltött sok este után már kezdek az időzítés szempontjából is beilleszkedni. Általában a társaság este tíz órakor kezd el vacsorázni. Ezután kezdik el a bemelegítő ivást ami minimum egyig, inkább fél kettőig tart és csak utána indulnak el a buliba, ahova általában fél három és három között szoktak megérkezni, ami azért már elég későnek számít. Emellett általában csak long drinket isznak, szinte soha nem isznak rövidet. Szerintem ez kedvező, mert köztudott hogy az alkohol vízelvonó, így pótolják is közben az elvesztett vizet, ezért általánosan nem is látszik meg rajtuk, hogy mennyit isznak, pedig pusztítják rendesen.

Újra itt!


Igen hatalmas adásszünet honolt az éterben, de most újra jelentkezem a Baltikumból, az igazi litván télből. mivel december elején hazautaztam ezért tavaly nem igazán tudtam megtapasztalni a zord telet. Aznap esett le az első nagy hó amikor hazajöttem. Előtte volt egy kicsi (persze, hogy amikor várost néztünk) de az hamar elolvadt. Szóval most belecsöppentem a hírhedt télbe. Amikor megérkeztem már hóval fedett volt a táj. Az első két napon gyönyörű hóeséssel esett még kb. 20 centi. Ami az utak takarítását illeti a litvánok nem tartoznak a világ élvonalában. A koli körül nem nagyon láttam takarított utat, sőt a nagyobb útvonalak se nagyon voltak túlságosan hómentesítve. Ennek ellenére nem volt nagyon nagy gond a közlekedéssel, úgy tűnik megtanultak a helyzettel élni. Eközben a hőmérséklet az otthon is néha tapasztalható -20°C  körül volt de nappal se megy -10°C felé sokszor. Az egyik reggel amikor mentem a vizsgámra -18°C volt. Amúgy ha az ember kellően felöltözik nem jelent nagy problémát a hideg. Például tegnap elmentem sétálni olyan -10 fok körül volt, és olyan jóra sikerült a séta, hogy csak két óra múlva értem haza.
A séta során egy egész nagy kört tettem amiben az volt az érdekes, hogy a városban maradtam, mégis erdőben is sétáltam. Ez jellemző Vilniusra, hogy hatalmas, nem is parkok, hanem erdők vannak gyakorlatilag a városban. A koli ablaka is egy erdőre néz. Ez nagyon szimpatikus a városban mert igen zöld az egész.
A télnek vannak járulékos előnyei is. Például ma voltam GoKartozni, nem messze a kolitól. Az érdekes az volt, hogy teljesen havas, jeges volt a pálya. Elég nagy élmény ilyen körülmények között kipróbálni a GoKartot, ami számomra az első alkalom volt.A szolgáltatás teljesen profi volt, kaptunk megfelelő vízálló overált is amit a kabát felé fel tudtunk húzni, ezenfelül mindenkinek egyénileg mérték a köridejét és a végén a nyomtatott statisztikát is megkaptuk. Az ár is nagyon barátságos volt, főleg hogy ISIC kártyával kedvezményt is kaptunk.

U.i.: Ezzel a poszttal szeretnénk megnyit azt a hét napos periódust amikor naponta legalább egy posztot a köz javára bocsájtunk.

Ráadásul két kép. Az első az említett utolsó napos havazást mutatja a Katedrálissal. A második pedig, a téli kilátást a szobámból az említett erdőre. Az érdekes az, hogy ez a negyedik emelet, és ahogy az látható csak az látszódik, hogy elkezdődik a fa törzse és tör tovább a magasba.

B.U.É.K.

Boldog Új Évet!

Hihetetlen de már szilveszter és az is eléggé, hogy ez az első poszt decemberben.......

Igen a félelmem beigazolódott és ezután magyarországi címzéssel írom a posztokat, mert megírom az élményeimet, ha másért nem egy kis nosztalgiázásból és emlékmentés céljából.

A végére kívánok mindenkinek egy olyan évet amiben felhőtlenül tudtok örülni a boldog pillanatoknak és könnyen átlépni a nehézségeken.

B.U.É.K. Mindenkinek!

Csak gyorsan!

Igen itt vagyunk még a Baltikum gyönyörű vidékén. Sajnálom, de már egy hónapja nem jött új poszt és jó volt hallani innen-onnan, hogy valaki hiányolja is ezt, de hát a napok csak röpülnek.

Sajnos most sem lesz hosszú és eget rengetően izgalmas ez a poszt, DE előbb vagy utóbb jönnek majd olyanok is. Jönnek biztosan, mert nagyon sok téma gyűlt már össze az egyébként mindennel telelévő, és mostanában elég kis kapacitású eszemben.

Most kellene jönnie egy ajánlónak hangzatosabbnál hangzatosabb címekkel és rózsás ígéretekkel,  de sajnos a fesztiválprogramom elég fullos január közepéig :) így üres ígéreteket nem akarok tenni és persze a fejemben lévő történeteket sem akarom előre lelőni .  Nah jó, azért azt mondhatom, hogy lesz road story nem is egy, buliemlékeztető (csak addig össze kellene szednem az emlékeket a bulikról valahonnan), és persze gasztronómia is.

Remélem a tervezett írások nagy részét meg tudom csinálni még itt, mert magyarországi aláírással nem lesz ugyan az.

Csak hogy irigyek legyetek: itt már megint van hó. Lehet, hogy ezt nem tudjátok olyan nagy lelkesedéssel átélni mint mi, de itt mindenki várta már a fehér hótakarót, ami talán megtöri egy kicsit a szürkeséget, ami persze csak az időjárásban van jelen. (Hogy a másik oldal is szerepeljen a hétre már a -25 fokot is rebesgetik.)

Mielőtt el nem felejtem! Minden felsőoktatásban tengődő blogolvasónak kitartást a következő időszakra, a többieknek meg stresszmentes és örömteli decembert kívánok!

Itt vagyunk még :)

Igen egy kicsit lelassult a blogolásunk, de jönnek majd ám jó hosszú bejegyzések, csak győzzétek kivárni.

Azért egy gyors helyzetjelentés: Ma reggel már szállingózott egy kis hó :)
Igen mindenki örömére, mert az esőt már mindenki felváltaná a hóval, én is, főleg mióta megláttam egy képet a havas óvárosról. Délután volt egy kis napsütésünk, nah nehogy arra gondoljatok, hogy verőfényes napsütés volt, csak annyi, hogy a felhőréteg most nem 1 km volt hanem csak fél, és láttunk egy kis napsütésre hajazó dolgot. Gyorsan meg is jegyeztem a többieknek, hogy milyen szép az idő. :)

Egyenlőre ennyit az időjárásról, de azért kaptok két képet a mostani és a közeljövő időjárásáról.

Tallinn Októberben a szobám ablakából

Vanalinn karácsonykor

Update!

Igen tegnap örvendeztem egy kicsit annak a pár szem hónak, nah de ma reggel! :)

Tegnap este a Nemzetközi vacsorára (erről később) menet meg is jegyeztem magamnak, milyen furcsa a Hold, mert a felhők mögül csak egy tejfehér folt jelezte hűséges kísérőnk ottlétét. Visszafele jövet pedig mosolyogtam egy spanyol srácon, aki megpróbált csúszkálni a deres aszfalton. Meg is jegyeztem magamban, hogy ez egy-két múlva jobban fog menni neki. Mindez hajnali 2-kor. Utána még tanultam is egy kicsit (bár nem sok sikerrel), és ezért 11 kor keltem. Rögtön meg is jegyeztem, milyen jó mert süt a nap és a leengedett függönynél is derítően világos volt, főleg az itteni viszonyokhoz képest. Erre amikor vissza jöttem a fürdőből, a szobatársam teli szájú vigyorral húzta föl a sötétítőt, de még nem tudtam miért volt olyan vicces kedvében, csak akkor vettem észre, mikor közelebb értem az ablakhoz, hogy a zöldet felváltotta a fehér. Tehát a "reggelem" napos és havas volt, ezért jókedvűen csúszkáltam be a suliba, még aznap, em pedig egy-két hét múlva.

Délután megint beborult de ezt nem bántam, mert megint nagy pelyhekben esett a hó, kitartóan. Ahogy nézem minimum 5 centi van és nemrég újrakezdte a szállingózást.

Ez a hirtelen "jó idő" a tallinniakat is meglepte, mert a tömegközlekedés nem volt a magaslatán a délután. Lám-lám itt is meg tudja lepni egy kicsit az embereket  az egyik óráról a másikra érkező, októberi 5-10 centi hó. A srácok a szintem kivétel nélkül mosolyogva fogadták a mindennapos esőt felváló havazást, és A közösségi oldalon is jó sokat kellett görgetnem, mire eltűntek a havas képek smájlis kommentekkel.

A szokás kedvéért egy-két kép:

Délelőtti napsütés, hóval

A délutáni erős havazás

Igen és persze, most már sötét van, de az eddig is jól mutató sárga utcai lámpák, most a hóról visszaverődnek és még jobb kilátást nyújtanak. Majd erről is jön kép a közeljövőben. Addig is készüljetek otthon is mert neketek tényleg kell várni pár hetet az ilyen időjárásig, de már nincs messze :D

Ria, Ria Hungária!!

Nem, nem a magyar foci válogatott hihetetlen teljesítménye ihlette ezt a bejegyzést. Dávid barátomat kísértem el balti túrájának egyik csúcspontjára, a Tallinnban játszott észt-magyar világbajnoki selejtezőre.

Mondhatnám azt is hogy megtört a jég, de az elég elcsépelt már ebben a blogban, ezért inkább azt mondom, hogy 1500 km-t utaztam az első válogatott meccsemre :) Ha a statisztikámat nézzük, akkor én úgy vagyok vele, hogy csak nehezen veszem rá magam arra, hogy elrontsam a 100%-ot.

Dávid  törzsszurkolóhoz méltóan már egész nap a magyar mezében és sáljával a nyakában járta a várost. Találkoztunk is egy-két vendég szurkolóval az óvárosban. A kis csapatunk kiegészült még Dávid barátjával a meccset Tallinni városnézéssel összekötő Katával, hozzánk jött még Ági és Ervinn a két magyar erasmusossal a szintünkről. Így szurkoltuk végig az első sorból a meccset, mint utólag kiderült nem hiába.

A meccs előtt azért bemelegítettünk egy kis helyi speciális, mellesleg nagyon finom, ciderrel és pár sörrel. Az indulás előtt minden arcra került egy szép kis magyar zászló és két igazi trikolór is előkerült. A jó hangulatunkat csak az árnyékolta be pár pillanatra, hogy Tallinn nem hazudtolta meg magát és kitartóan esett.

Az A Le Coq Arénát elég könnyen megtaláltuk, csak szokás szerinte kicsit késve indultunk, de éppen odaértünk időben, csak a beléptetés volt nagyon lassú, de hát ki bosszankodik már ezen, főleg annak tudatában, hogy a második félidő hozta az igazi izgalmakat.

A stadionba lépve szép látvány fogadott. Egy modernebb kis stadionban rendezték a meccset. Az A Le Coq Aréna közel 9700 ülőhelyjel várja a szurkolókat. Igazi kis fricska, hogy a vendég szektor fölött nincs tető, de szerencsére az eső megkegyelmezett és csak szórványosan szemerkélt. A hangulat "adta" a jó erős félház és persze a meglepően sok, kb.  200 magyar szurkolónak köszönhetően, akik kitettek magukért és néha felvették a verseny a szemben lévő hazai ultrákkal, az egri túlerő ellenére is.


A játékról csak annyit, amit sokszor hallottunk a gimis kézi meccseink után: "Az eredményhez gratulálok a játék szar volt."
Hát igen, nem az én tisztem elemezni a játékot, főleg úgy, hogy nem is értek hozzá, de azért csak ide írok egy két laikus megjegyzést. Mondjuk akin a címeres mez van, az ne hisztizzen, meg ne üljön kétszer két percet a füvön egy elesése után, amikor kap két olyan passzot, amit ha a Fehértó csatára a megye 2-ben kihagy, akkor aznap este nem kapja meg a kisfröccsét a kocsmában. Jó persze ez egy gyenge meccs volt, de ha egy kicsivel több akarat és szenvedély lenne a csapatban, akkor nagyon szerethető lenne, a kis eredmények mellett is, és ezt kívánom a focidrukkereknek, és azt, hogy kezeljék helyén a csapatot. Nah ennyit az okoskodásból.

Az este azért elmentünk megünnepelni a győzelmet. Az arcunkon persze ott volt még a magyar zászló, de inkább viccesen fogadták, mint sem ellenszenvesen, ez a mentalitás, jah igen ehhez az is hozzájön még, hogy a meccs után egyszerre engedtek ki minket a stadionból és a jó hangulatú magyarok és a kicsit szomorúbb észtek között egy hangos szóváltás sem volt. De most vissza az esti bártúrára. A magyar zászló azért sokakat megindított egy kis beszélgetésre. Az egyik helyen ki is szúrtam egy üveg Unicumot, ez eléggé meglepett, mert ahogy már írtam, nem kevés időt töltöttem Unicum lelőhely után kutatva. Tehát koccintottunk egyet egy helyi szurkolóval, persze mi a helyi specialitást, a Vana Tallinnt élveztük míg az észtek Unicumot ittak, csakis a fair play jegyében.

Hát ennyit az első profi magyar focimeccsemről. (Mert még NB1 meccsen sem voltam....)


A meccs mellékszála, hogy az említett csodálatos öngólom után a portugál srác vagy két hétig cikizett, ezek után a kedvenc csapata a Sporting kikapott a Videotontól, a portugál válogatott szintén kikapott az oroszoktól és az északírekkel is csak döntetlent játszottak, míg a magyarok 6 pontot gyűjtöttek az elmúlt két meccs alatt. Most már mosolyogva fogadott, hogy nyertek a magyarok.

Kis csapatunk magyar szinekben

A kilátás

A magyar szurkolótábor Tallinnban

Mindenféle

Úgy döntöttem ezúttal nem összefüggő írást adok a köz javára, hanem apró kis jeleneteket örökítek meg.

Még valamikor szeptember elején esett meg a következő beszélgetés, a koli földszintjén lévő kis pékségben. Amikor kértem a szokásos nutellás péksütimet, a kiszolgáló csaj megkérdezte, hogy voltam e a Salento-ban (a bulihely ahol keddenként Erasmusos buli van). Azt mondtam neki, hogy voltam, de miért. Azért mert "ahhoz képest jól nézel ki", hogy klasszikust idézzek.

A következő beszélgetés akkor esett amikor a spanyol haverokkal jöttem haza.
          "This country one of the flattest in Europe, and we living in a F..cking montain!
Ez a mondat nagyon mély hatást tett bennem, főleg mivel én alföldi gyerekként nem vagyok nagy barátja az emelkedőknek. Amúgy az is érdekes, hogy a Vilniusi Tv Torony nagyobb (326.5 méter) mint Litvánia legmagasabb dombja, nehogy megsértődjenek akik hegyen laknak, az Aukštojas Hill a maga 294 méterével.  Ennek ellenére ha a buszmegálló melletti boltból jövök a koliba 110 lépcső és a közte lévő emelkedők állnak előttem, ráadásul még fel kell másznom a negyedikre.

 Végül el kell, hogy mondjam azért a jóféle Vadkerti Rettenetes Házi Pálinka itt (sem) aratott osztatlan sikert. Még az első héten átvittem a spanyol barátaim szobájába, hogy próbálják ki. Azóta is ott van a hűtőjükben az a kicsi ami maradt. Onnantól kezdve aki az ő szobájukban akar bulizni, meg kell innia egy feles. Tehát már itt is értelmezve van a beugró pálesz.